AZ UPPONYI-HEGYSÉG

A Bükk hegység észak-északnyugati oldalán Uppony-Nekézseny vonalában elszakított pillérként emelkedik a kis Upponyi-hegység, mely a Bükk tömegétôl szerkezetileg elkülönül. A két hegység között az teremt kapcsolatot, hogy a Bükk fiatal alaphegységi képzôdményei ugyanezen a variszkuszi aljzaton ülnek. Az alaphegység karbon korú kristályos mészkôbôl, homokos agyagpalából, homokkôbôl, majd vulkáni tevékenység révén diabázláva és diabáztufa kôzetrétegekbôl épül fel.

A hegység elôterében, Dédestapolcsány körzetében 5,8 millió m3 térfogatú mesterséges víztározót alakítottak ki mely Ózd és Kazincbarcika térségében mintegy százezer lakos vízellátását biztosítja. A víz tisztaságának megmaradását környezetének tisztasága garantálja, ezért vízgyûjtô területének nagy részét, 8510 ha területet, Láz-bérci Tájvédelmi Körzet néven 1975-ben védetté nyilvánították.

A vízminôség védelmén túl a földtani, növény- és állattani értékek is indokolják a terület védelmét. Az Upponyi-hegység földtanilag legértékesebb része a 400-500 m hosszúságú Upponyi-sziklaszoros szurdokvölgye, az ún. Vízköz. A szurdok két oldala karsztos formakincsekben gazdag, meredek sziklafalak, kôgombák, kôfülkék láthatók. Kiemelkedô jelentôségûek az Upponyi-sziklaforrás és a Cibróka területén a geológiai feltárások kövületeiben szépen megôrzött sárgás és fekete levéllenyomatok, amelyek a szarmatakori flóra emlékei.

Az Upponyi-szoros növényvilága is gazdag. A Bükk flórajárásához tartozó területen botanikai szempontból jelentôs a vetôvirág, a cseh tyúktaréj, a havasi ikravirág, a pongyola harangvirág és a szürke napvirág elôfordulása. Állatvilága fôleg madártani vonatkozásban kutatott. A kerecsensólyom és az uhu páratlan értékû lakói a területnek.