A bükkszentkeresztiek egyszerűen Boldogasszonykőnek, a messziről érkezett betegek azonban gyógyító kőnek nevezik azt a helyet, ahol a legenda szerint valaha Szűz Mária járt és amikor elfáradt, Bükkszentkeresztnél az egyik kőre leült megpihenni. Hogy mióta ismerik a helybeliek az itteni kövek gyógyerejét, nem tudni,de tény hogy amelyik falubeli azokon megpihent, egyhamar felgyógyult a betegségéből. Az egyik helybeli asszony a saját gyógyulását köszönheti a kőnek. Egy óvatlan pillanatban elcsúszott a háza udvarán és mind a két bokája eltört, s miután többször is kijárt a kőhöz, fél órákat elüldögélni rajta, múlni kezdett a fájdalma, sőt egy idő után a derekát sem fájlalta már.

Mostanában valóságos búcsújáróhely lett az 1300 lelkes falucska. Egyre több vesebeteg, hólyaghurutos, nőgyógyászati problémákkal és meddőséggel küszködő, reumás, szív-érrendszeri és daganatos beteg zarándokol a 650 méter magas hegycsúcs alatti csodakőhöz. Mindenki türelmesen kivárja a sorát, hogy fél órára Mária pihenőhelyén ülhessen. Már Japánból is érdeklődtek iránta.

Hogy valójában mitől lehet e helyen gyógyulást szerezni, nincs rá tudományos válasz. A szakemberek szerint a térség földtani viszonyait a földtörténeti időszámítás triász időszakának képződménye jellemzik. A 210-240 millió évvel ezelőtti, hullámzó tengerben halmozódott fel az üledékanyag, mely a Kis-Dél, Somos-bérc, Nagy-Ivács, Galuzsnya-tető, Bagoly-hegy mészkő, ritkábban dolomitkőzeteit alkotja. Hogy a Felső-Bagoly-hegy környékén talált foszfátos, mangán-oxidos, berillium- és urántartalmú kőzettestek sugároznak-e gyógyerőt a Boldogasszonykőnél, azt egyelőre nem tudni.

Állítólag egy térkép is létezik, amely leírja, hogy melyik kő mire jó,

milyen betegséggel melyikre kell ülni. Kétségtelen, hogy Bükkszentkereszt a csodakő nélkül is "tömegvonzással" bír, ugyanis a jó levegő, a fák békéje, az erdők csöndje, a madarak éneke és a gyönyörű természet ezreket csábít magához.