A foltos szalamandra a kevésbé ismert állatok közé tartozik, melynek oka kereshető az életmódjában, s hogy életterük egyre inkább csökken a vizes élőhelyek ritkulása, környezetszennyezése miatt.

- De mi is valójában? Hüllő vagy kétéltű?

Felmerülhet a kérdés, testfelépítése ugyanis a gyíkokéra emlékeztet. A békákkal azonban sokkal közelebbi rokonságban van, tehát a kétéltűekhez, azon belül is a farkas kétéltűekhez tartozik.

Főbb ismertetői: teste megnyúlt, 15-20 cm hosszú, feje zömök, ellaposodó, nagy szemei kiállnak. Színe ragyogó fekete, melyet nagy, szabálytalan sárga vagy narancssárga foltok díszítenek. Törzse lapított henger alakú, bőrráncok haladnak rajta keresztbe. Rövid végtagjai vaskosak. Első lábain 4, a hátsókon szabadon álló ujj van. Farka rövidebb a teste hosszánál, csaknem hengeres, végén legömbölyített. Nyakán két erősen fejlett fültőmirigy található. Bőrének felülete mirigyes. Ezek a szalamandrin nevű mérgező anyagot választják ki, amelytől a kisebb állatok elpusztulnak. Embernél a nyálkahártyát érintve gyulladást okozhat.

Előfordulása: közép- és Dél-Európában, valamint Észak-Afrikában /Algir. Marokkó/, Nyugat-Ázsiában /Kisázsia, Szíria/ fordul elő. Hazánkban elsősorban középhegységeink nedves, lombos erdeiben, völgyeiben találkozhatunk vele. Nagyobb példányszámban figyelték meg az Északi-középhegységben, az Aggteleki-karsztban, a Börzsönyben, Bükkben, Mátrában, Cserhátban, a Zempléni-hegységben és az Alpok-alján.

Megfigyelése azért is nehéz, mert napközben csak eső után, nedves: időben tanyáját, fő mozgási időszaka az éjszaka. Mozdulatai lassúak. Mindig az ellentétes oldali lábukat mozdítják, mint ahogy a testük hajlik. Kétéltűek lévén a vízben is otthonosan mozognak. Testükön s alakú hullám halad végig a fejföl a farokig.

A szalamandrák bár gyakran élnek együtt fajtársaikkal, mégsem lehet azt állítani róluk, hogy társas élőlények - az egyik alig törődik a másikkal. Csupán a párzás idején keresik egymást, s miután nászukat megülték, meg is szűnik közöttük minden kapcsolat. Legfeljebb egy alkalmas közös menedékhely, valamelyik kényelmes fekvésű üreg hozza össze őket.

Táplálékuk a lassan mozgó állatok -csigák, földi giliszták, rovarok - sorából kerül ki. Csak élő mozgó állatot fogyasztanak. Változó testhőmérsékletűek testhőmérsékletük a környező víz vagy levegő hőmérsékletétől függ. Hideg időben mozgásuk lelassul, a telet téli álomba dermedve, fagymentes helyeken, mohos sziklarepedésekben vészelik át. Április elején bújnak elő.

Párzásuk érdekes. Nász idején a hím a nőstény alá mászik, a hátára veszi, s magával hurcolja a vízbe. Párzásra kész nőstény hamar belenyugszik ebbe a különleges esthelyzetbe. Teste kígyózó mozgásával a hím azon igyekszik, hogy farka tövével a nőstény kloákáját dörzsölgesse. Ez akár fél óráig is eltarthat. Amikor a nőstény is elkezdi testének hátulsó részét enyhén ide-oda mozgatni, a hím a kloákáját» a földre szorítja, testének hátulsó részét mozdulatlanul tartja, fejét felemeli, s a nőstény torkát dörzsölgeti vele. Ezután a hím lerakja az ondócsomót, majd kloákáját néhány cm-re felemeli és testének hátulsó részét oldalra hajlítja. Ekkor a nőstény kloákája pontosan a szabadon maradt ondócsomóra ereszkedik, s azt, felszippantja . Az állatok ezután elválnak egymástól. A nyáron megtermékenyült nőstény a következő év tavaszán - márciustól rakja le lárváit Az anyaállat ilyenkor testének alsó részét beengedi a , a vízbe s oda bocsátja a peteburoktól már megszabadult lárvákat, számuk általában 40 körüli. Ezek két pár végtaggal ,s jól fejlett , s jól fejlett bojtos kopoltyúval rendelkeznek. Színük átlátszó. testüket sötétebb foltok borítják. Fokozatosan kiterjednek, majd a sárgás foltok is előtűnnek. Jól beolvadnak a patakmeder környezetébe. Táplálékukat apró rákok, férgek alkotják. Átalakulásuk kb 5 hónapig tart, s ősszel, szeptemberben vagy októbórben hagyják e! a vizet. Ha átalakulásuk nem történik meg, a tél folyamán is a vízben maradhatnak, 6,5-7 cm-re is megnőhetnek. Ivarérettségüket 4 éves korukra érik el.

A szalamandralárva nagyon hasonlit a gőtelárvához. Ha figyelmesebben megnézzük,azonban látható,hogy a gőtelárva evezőfarkán a bőrszegély elkeskenyedve kihegyesedik a farok vége felé,s teljesen a, fejig húzórdik. A szalamandralárváknál ez legfeljebb a hát közepéig ér. A farok úzsóhártyája alacsony, vége ívben lekerekedő.

A szalamandra előfordulása, jelenléte egyben jelzi a vizek - patakok, források - tisztaságát.

Még adódhatnak hiányosságok az állat teljes megismerésének területén, de biztos vagyok benne,hogy aki megismeri s felismeri ezt a kis állatot, felfedezi annak szépségét,s ha volt legyőzi addigi félelmeit vele szemben.

Ezt tapasztalatból állíthatom, ugyanis iskolánk kömyezetvédő szakkörének tagjainál az állattól való kezdeti undorodás annak szeretetébe féltésébe csapott át. Akik addig hozzájuk sem nyúltak volna, sőt inkább arrébbrúgtak,ha találkoztak vele, egy bemutató, ismeretterjesztő elöadás utén óvatosan kézbevették, lerajzolták azokat, s úgy bántak velük, hogy nehogy bajuk essen. Azóta víseli szakkörünk a Foltos szalamandra nevét.

Ez is mutatja, milyen fontos szerepet játszik a természetvédelemben az állatok, - s főleg a népszerűtlenebb állatok - megismertetése.

Béres Istvánné