Láz-bérci Tájvédelmi Körzet

A Láz-bérci Tájvédelmi Körzet: a Lázbérci víztároló és környéke Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Bükk hegység legidősebb képződménye, az Upponyi-rög területén elhelyezkező Láz-bérci Tájvédelmi Körzet Észak-Magyarországon az első, ilyenfajta megkülönböztetett védelmet élvező tájegység. Létrehozásakor, 1975-ben a volt Országos Természetvédelmi Hivatal határozata még 8510 hektár területet nyilvánított védetté, összesen tíz település határában. Tizenegy évvel később, 1986 tavaszán a védelem indokainak megszűnésére hivatkozva 4880 hektárt feloldottak a védelem alól. Ma, 2001 nyarán a tájvédelmi körzet nagysága 3633,51 hektár, ebből 683 hektár fokozottan védett terület. Maga a víztároló 77 hektár vízfelületen, 6,2 millió köbméter víztömeggel rendelkezik, és ez a vidék környezetvédelmi minta-területnek számít. Az alábbi községek határai tartoznak e területhez: Borsodbóta, Uppony, Sáta, Nekézseny, Dédestapolcsány, Sajómercse és Bánhorváti. A védelem alatt megmaradt terület elsősorban az Upponyi-sziklaszoros szurdokvölgyében és a Bán-patak völgyében épült Láz-bérci-víztározónak köszönheti létét. Az 1967-1969 között létesült, 6,2 millió köbméter víz befogadására alkalmas mesterséges tó rendkívül fontos szerepet játszik a Sajó-völgyének két, egyenként mintegy 40-40 ezer lakosú városának (Ózd és Kazincbarcika), valamint számos környező kisebb települések életében. A tó belső védőövezete egy 20 méter széles parti sáv. Lombhullatásuk miatt ezen a sávon belül még a fák sem kívánatosak, ennek ellenére vannak, sőt, a legközelebbi fák szinte a vízből nőnek ki, trópusi esőerdő-jelleget adva a látványnak. Ezt a sávot egy további, 100 méter szélességű külső védőövezet, ugyancsak szigorúan védett zóna veszi körül, amelyet óvnak mindenféle szennyeződéstől. A tájvédelmi körzet magját a víztározó és környéke képezi. Ennek, és egyben az egész Upponyi-hegységnek földtanilag legértékesebb és tájképileg legszebb része a mintegy fél kilométer hosszúságú Upponyi-sziklaszoros szurdokvölgye, a Vízköz, amely fokozottan védett terület.

Maga a környék meglehetősen vadregényes, és bármilyen feltételezést kizárva kijelenthetjük, hogy aki egyszer járt itt, az soha nem fogja elfelejteni a látványt, és visszakívánkozik e természeti ritkaság zöldjébe. A tájvédelmi körzet földtana és élővilága A szoros Uppony felőli részének meredek sziklafalai, kőfülkéi, törmeléklejtői, jellegzetes "kőgomba"-képződményei különleges látványt nyújtanak. A Sziklaforrás és a Cibróka területén, a geológiai feltárások kövületeiben megőrzött szarmata kori flóra is e táj értékei közé sorolható. A környék mai erdeinek állományait zömmel a csertölgy és kocsánytalan tölgy, a bükk, cserjeszintjét a húsos som határozza meg, de gyakori a galagonya, a mezei juhar és ostorménfa is. Növénytanilag is a tájvédelmi körzet legértékesebb része az Upponyi-sziklaszoros, ahol mészkőszikla-gyepek és bokorerdők váltogatják egymást. A szoros különlegesen értékes, ritka, védelemre szoruló növényei: a vetővirág, a cseh tyúktaréj, a sziklai perje, a szürke napvirág, az erdélyi nyúlfarkfű és számos más, a bükki sziklagyepekre jellemző növény. Állatvilága megegyezik a Bükk hegység állatvilágával, de annál természetesen gazdagabb, mert a nagy és zavartalan vízfelület megfelelő élőhelyet nyújt a vízimadarak számára is. Rendszeresen megfigyelhető a halászsas, a szürke gém és a fekete gólya. A tározó biológiai egyensúlyának fenntartása érdekében évente folyik haltelepítés. A ragadozó halak közül a csuka, a pisztráng, a süllő, a növényevő halak közül pedig a ponty és az amur a leggyakrabban telepített. A víztározón - igen szigorú vízvédelmi előírások betartásával - horgászat is van. A védelem alól 1986-ban feloldott területen van egy továbbra is fokozott védelmet élvező, igen kis, de annál érdekesebb rész. Ez a Damasa-szakadék. Bánhorváti felett, illetve a Bánhorváti-Uppony-Sajóvelezd határolta háromszögben található ez a rendívül érdekes és ma még feltáratlan földtani képződmény.

Műemléki és történelmi emlékek A tájvédelmi körzet határán elhelyezkedő községekben műemléki és művészeti értékek, történelmi emlékek is találhatóak. Csupán Uppony térségében három vár, illetve őrhely nyomai is láthatók. A nép által Földvárnak nevezett vár közvetlenül a Víköz feletti sziklateraszon látható. Dobosy László 1975-ben publikált kutatási eredményei szerint a falmaradványok nyomai ma is megtalálhatók. A víztározó túlsó partja felett, az úgynevezett Fekete-hegy legnyugatibb nyúlványán található egy másik várhegy. Az itteni falmaradványokból arra lehet következtetni, hogy őrtorony volt egykor. A harmadik, a Kisvár már csak nevében és a talaj elszíneződéseivel őrzi egy valószínűleg történelem előtti kor őrhelyének emlékét. Kincskereső turkálások nyomai felfedezhetőek ugyan a várhelyeken, de hivatalos ásatásokba még itt sem kezdtek.

	Turizmus, természetjárás A Láz-bérci Tájvédelmi Körzet a rendkívül szigorú természet- és vízvédelmi előírások ellenére is nyitva áll az érdeklődők, természetjárók, turisták előtt. A víztározó nyugati parjta felett vezet el az országos kék túra útvonalának egy gyönyörű szakasza. Dédestapolcsány alatt ebből ágazik el a Rágyincs-völgyben a Kohász-út. A Hármas-határ nevű vonulaton át Upponyig leereszkedve a Csernely-patak szép völgyében vezet a jelzett turistaút. A turisták kényelmét szolgálják az esőbeállók, az erdei bútorok a Lipócz-völgyben és a Láz-bércről Dédestapolcsány felé vezető közlekedési út jobb oldalán létesített autóspihenőnél, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a tóra.
	A Láz-bérci tó minden irányból jól megközelíthető: Ózdról, Kazincbarcikáról, Miskolcról, Egerből. Két oldalról is érinti autóbuszjárat, közel van a Bükk turistaútjaihoz, de gépjárművel az aggteleki nemzeti parkból fél-háromnegyed órán belül elérhető. Ezenkívül az Eger-Putnok közti vasútvonal sátai állomásáról is közel van.  Ez azt jelenti, hogy az északi részen Upponyig, a délin Dédestapolcsányig lehetséges gépkocsival eljutni, onnan rövid sétával tudjuk megközelíteni a tavat, amely séta már a védett területen belül tehető meg. Délen a dédestapolcsányi horgászhelyek, északon az Upponyi-szoros és közvetlen környéke, a csodálatos szépségű, a szem elé táruló látnivalókban és a megfigyelést, a némi kutatást igénylő rejtettebb értékekben egyaránt gazdag terület érdemli meg, hogy újra és újra viszontlássuk.