Csak a barlangkutatók tudják, hogy a Lillafüred feletti Szeleta-tetőn nemcsak a híres Szeleta-barlang nyílik, hanem több kisebb üreg mellett a napjainkban már komoly mélységben ismert Szeleta-zsomboly is. Közvetlenül a Szeleta-barlang mögött nagyméretű berogyások vannak, amelyek közül a 380 m tszf. magasságban fekvő talpszintből nyílik a zsomboly szűk nyílása. A miskolci "Zsombolyosok" az addig mindössze 14 m mélységig ismert üreget 1952-ben kezdték tovább bontani. A négy méter vastag törmeléktől eltömődött járat kitisztítása után, egy 40-50 cm átmérőjű, 8,7 m hosszú, hasadék jellegű folyosóba jutottak, amely hasonló mélységű aknába torkollott. Mellette egy másik, hasonló akna is képződött. Tehát 1952-ben mindössze 30 m mélységig tárták fel a zsombolyt, mert az esős időjárás megakadályozta a további munkát. 1953. március 8-án Borbély Sándor munkatársaival ismét megkísérelte a továbbjutást a harmadik akna aljáról. Kibontottak egy szűk folyosót, ahol egy sziklafüggöny leverésével sikerült egy újabb nyolcméteres akna aljára érniük. Ezt újabb függőleges járatok követték, előbb egy hat-, majd egy tizenkettő-, végül egy négyméteres. Ennek aljáról már nem tudtak továbbmenni. Később Láner Olivérék az utolsó előtti, 12 m-es aknából ruhaszaggató hasadékon át 92 m mélységbe tudtak leereszkedni. Tovább a hasadék 10-15 cm-re elkeskenyedett, s ezen már nem hatolhattak át.

A Szeleta-zsomboly hossz-szelvénye (Szikszai T. 1979)

A Szeleta-zsomboly további járatainak feltárására, a barlang hírhedten szűk járatainak riasztó hatása miatt, sokáig senki sem gondolt, így az lassan a feledésbe merült. Továbbkutatási céllal a Herman Ottó csoport 1976-ban kereste fel, és 40 m-en kezdték el a zsomboly feltárását. 1977-ben már 75 m mélységbe jutottak le, amikor a végpontot a szálkőzet elszűkülése jelentette. Átbontása reménytelennek tűnt, de lelkesítette őket az a tény, hogy a szűkületen túlról vízfolyásra emlékeztető hang hallatszott. Közel egy évig dolgoztak a Sóhajok-folyosójának elnevezett szűkület átvésésén, amikor 1979-ben végül is megnyílt az út az ismeretlen járatok felé. Az aknarendszer valóban állandó vízfolyású patakmederbe csatlakozott, amely két irányba, északkelet és délnyugat felé ágazott el. Az északkeleti rész cseppkövekben gazdag, 50 m hosszú, és végét sóderszifon zárja el. A délnyugati ág 190 m hosszú keskeny folyosó, végén szintén sóderszifonnal. A társukról Pócsik-kürtőnek elnevezett kéményen felmászva, a felső járatrendszerbe lehet jutni, amelynek hossza kb. 120 m.

A zsomboly mélységadatai között jelentős eltéréseket találni, mert az első, 1955. évi 92 m-es mélység becsült adat, s az új feltárásokat ehhez számították hozzá. Az 1979. évi pontos térkép szerint a sóderszifonok 85-87 m mélyen vannak. 1979-ben a patakos ág fluoreszceinnel megfestett vize három óra múlva a Puskaporosi-forrásokban jelentkezett.