AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor. ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! Én vagyok tûzhelyed melege hideg téli éjszakákon, én vagyok tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába menekülsz a tûzõ nap elõl, és gyümölcsöm oltja szomjadat. Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, melyben fekszel, a deszka, amelybõl csónakodat építed. Én vagyok házad ajtaja, bölcsõd fája... ...koporsód fedele. Vándor ki elmégy mellettem, hallgasd meg kérésem: |