RÖVID TÖRTÉNET:
Nevét egy Dedus nevû várjobbágytól kapta és a Dédes faluban lakókat is Dedus nembelieknek nevezték.
1247-ben a várjobbágyok eladták a várépítésre alkalmas Dédeskõ egy részét a Miskolc nembeli File zágrábi prépostnak és testvéreinek, akik a birtokot rövidesen továbbadták az Ákos nembeli Endrew fia Ernye bánnak aki 1254 elõtt a várat felépítette. Ernye bán fia István és unokái Kopasz nádor oldalán harcoltak Károly Róbert király ellen. A lázadókat a debreceni csatában legyõzték és István fiai a dédesi várba menekültek, amelyet a király ostrommal elfoglalt.
1325-ben az ostrom során rommá lett várat Károly Róbert parancsára újjáépítették.
A király rendes várnagyot tartott benne.
1431-ben Borbála királyné a dédesi várat Rozgonyi Istvánnak elzálogosította, majd 1438-ban a visszaváltott várat Albert király a Pálóczyaknak adományozta.
A Pálóczy család utolsó tagja a mohácsi csatában meghalt, ezután a vár Szapolyai Jánosé lett.
Szapolyaitól a Ferdinánd párti Perényi Péter szerezte meg. Tõle 1548-ban fia Gábor örökölte.
Perényi Gábor örökös nélkül halt meg. Halála után a király a várat Erdõhegyi Boldizsárnak adományozta.
1567 április elején Bárius István várkapitánysága idején Hasszán temesvári pasa ostrommal foglalta el. A tizenöt napos ostrom során tarthatatlanná vált várat õrsége titkos alagúton elhagyta és az elõre aláaknázott tornyot a bevonuló törökök alatt felrobbantották. A megmaradt falakat a török rombolta le és ezt követõen már nem állították helyre.