Bélapátfalva Ciszterci apátsági templom
2005.06.11. 07:01
Ciszterci apátsági templom (Nagyboldogasszony), Bélapátfalva
|
|
Az apátságot II. Kilit egri püspök alapította 1232-ben a ciszterci szerzeteseknek. Az apátság román stílusú temploma nemzetközileg is számon tartott műemléki és történeti nevezetesség.
A késő román stílusú templom A Bélkő lábánál fekszik Magyarország egyetlen épségben megmaradt román kori ciszterci apátsági temploma, mely 1232-ben épült. A monostor, amely mellette állott, korábban elkészült, azonban annak csak alapfalait tárták fel, amelyek egy 21x17 méteres teret zártak közre. A feltárást és a templom helyreállítását az 1960-as évek közepére fejezték be. A hajókat elválasztó oszlopok A késő román stílusú templomot a XIV-XV. században gótikus stílusban átalakították. A nyeregtetős, háromhajós és kereszthajós templom torony nélküli. Nyugati, főhomlokzatán nyílik a nagyméretű, bélletes kapu a főhajón, fölötte a rózsaablak, a jobb oldali mellékhajóba pedig a laikus testvérek bejárata nyílik. Keleti végéhez a XVIII. században kontytetős, barokk sekrestyeházat ragasztottak. A belsőben a három hajó a kereszthajóval és a boltozással latin kereszt alakú teret formál. Az egyes hajókat pillérsorok választják el egymástól. A három hajónak megfelelően keleti tájolással egy fő- és két mellékoltár látható. A Szent Imre-oltár 1748-ban készült, a szószék és a hangvető XVIII. század végi copf munka. A sekrestyében az elpusztult monostor kőanyaga, 1232-ben és 1426-ban farakott kövek láthatók. |
Monostor a Bélkõ alján
Még bennünk él a szarvaskõi panoráma hangulata, a meredeken felfelé ívelõ barna, diabáz-sziklák varázsa, ám Mónosbél felé haladva, máris új látványosság fogad:
kep1.html786 méter magas csúcs, a Bélkõ mészkõorma. A völgyben fekszik Bélapátfalva, amely nevének egyik tagját egy XII. századbeli kun származású fõúrtól Béltõl kapta, akinek nemzetsége igen gyorsan terebélyesedett. 1282-ben már övéké volt Mikófalva is. Nevüket viseli a hajdani Felbél (Bükkszentmárton) és Albél (Mónosbél). A falutál nem messzire a múlt emlékei várják a turistát, olyan élmény, amelyre érdemes idõt szánni. Az apátsági templom épülete, s a monostor romjai letûnt századok üzenetét tolmácsolják.A diadémjától megfosztott, a robbantásoktól tépdesett csúcs sziklái szinte vakító fehérek. A festõi völgyet nyaranta dús lombú erdõk koszorúzzák. A fák között bújik meg az egykori ciszter-templom, s itt találhatók a szebb napokat is látott monostor maradványai is.
Valaha, az erélytelenségérõl híres II. Endre országlása idején ebbe a buja õsvadonba - akkoriban fák rengetege kúszott egészen a hegy ormáig - aligha téved ember. Érthetõ is, hiszen távol esett a forgalmas utaktól, a gazdagon termõ földektõl, a kincsesnek címzett városoktól, a nagyúri fészkektõl. Aki itt megtelepedett, az jól tudta, hogy csak két keze munkájával keresheti meg kenyerét, s verejtékével fizet minden falatért.
A bencés rendbõl sarjadt ciszterciták mégis idejöttek. Messze frankföldrõl a számukra idegen tájra. S ezek a korukban polihisztornak számító szerzetesek - írtak, olvastak, szántottak, vetettek, építõmesterként is tevékenykedtek - ott folytatták, ahol Franciaországban abbahagyták. Idegen volt számukra a papi arisztokráciára annyira jellemzõ fényûzés és hivalkodás. Kerülték a tivornyát, a dõzsölést, a pompát, s a maguk módján igyekeztek mások számára is hasznossá tenni életüket.
A kultúrát magukkal hozták a Bélkõ lábához is, a II. Kilit egri püspök által - a hagyomány szerint õ írta az Aranybulla szövegét - alapított háromkúti apátságba.
Az ünnepséget 1232. május 16-án vasárnap - a pontos dátumot megõrizte a krónika - tartották, s aztán következtek a munkás hétköznapok. A rend tagjai egyébként tudásukat nem tartották kiváltságnak. Nem õrizték féltékenyen, mint a hatalom bûvöletében élõ egyházfejedelmek és a földi javakban dúskáló kanonokok, apátok. Tapasztalataikat, ismereteiket tovább adták azoknak is, akiket akkoriban igen kevesen vettek emberszámba: az egri püspökség kisemmizett, adókkal sanyargatott parasztjainak.
Meghonosították a szõlõmûvelést, s a völgyben
kep2.htmlhalastavat létesítetek. Nem dolgoztattak, maguk égeztek minden munkát: a fiatalabbak a földeken szorgoskodtak, az idõsebbek az egyházi iratokat másolták. Oklevelek tanúsítják, hogy kezdettõl fogva csak néhány felszentelt pap és páter élt itt. Egyébként ezt bizonyítják - ha közvetve is - a templom és a monostor szerény méretei is. A gondok az elsõ években jelentkeztek: az ország és a nép létét fenyegetõ tatár hordák ide is felvágtattak, a megriadt építõk valószínûleg elmenekülhettek, s csak IV. Béla visszatérése után folytathatták a munkát. Érdekes, hogy a két periódus közti idõben megváltoztak a stílusjegyek: más-más anyagot használtak fel, másképp falaztak.
Fortuna késõbb sem kedvezett a cisztereknek. A monostort 1285 elõtt barbár módon kirabolták és felégették az egymással viszálykodó fõúri frakciók csapatai. Kun László kárpótlásul a poroszlói sóvámot adományozta az apátságnak.
A szerzetesek azonban nem adták fel, kitartottak, s rezignáltan tûrték az egymást váltó kegyurak szeszélyeit. Nemzedékeik évszázadokon át serénykedtek itt, Mohács után azonban már nem hallani róluk, a török veszélytõl tartva valószínûleg szétszéledtek, elhagyták a Bélkõ lábánál megbúvó menedéket. Tettük mégis nagy horderejû, kulturális missziójukat tisztelettel említi az utókor minden krónikása.
Az apátság helyreállítása és nagyítása
kep3.htmlCsanádi egri püspök idejében 1330-ban újra megkezdik az építkezést, helyreállítást. A zárda is megnõtt a kis kápolnával. Így mondja a monda: "Sziklacsúcson áll a nemes sasnak fészke, A csipegõ veréb félve néz feléje. Templom is kõfal közt van a nagy zárdával, Úgy áll, mint mikor szív szivet ölel álta. Kétoldalon messze, két õrtorony nézett, Ha jött az ellenség, ez inté a népet. Lent a templomaljban szép apátlak álla, Véges végig nézett a nagy tó hosszában. A szerzetesek 1534-ig laktak a monostorban. Ekkor Perényi Péter a püspökség birtokaként elfoglalta, az apátságból a szerzetesek elmenekültek, a monostort felgyújtották és kirabolták. A lakóitól elhagyatott monostor omladozni kezdett, de romjai megmaradtak, mely a faluval együtt a szarvaskõi vár tartozéka lett 1562-ig
Perényi bukása után 1562-1678-ig a török .hódoltság alatt élt a falu népe, a monostort más célra használta a török. 1700-ban Telekesi egri érsek kérésére a király az apátság összes birtokát az egri papnevelde fenntartására adományozta.
A monostor falai leomlottak, a templomot is pusztította az idõ. Egészen addig, amíg a XVII-XIX. század során helyre nem állították a megrongálódott boltozatrendszert. Ekkor kerültek ide a barokk oltárok. Egyikük - a Szent Imre nevét viselõ - 1748-ban készült el. Faépítményét és szobrait minden valamire való magyar mûvészettörténeti szakkönyv megemlíti, s a barakk építészet legszebb alkotásai közé sorolja. A látogató számára sajátos élmény a különbözõ stílusjegyek harmóniája.
A bazilikás szerkezet, a megvilágítás, a nyugati homlokzat hatszirmú, mestermunkára valló, a díszítéseiben térhatást keltõ kapuzat, az egyszerûségében puritán voltában is lenyûgözõ templombelsõ, a faragványok, zárt mértani rendje XIII. századi francia hatást idéz, s a hajdani építõkre, a szorgos ciszter szerzetesekre emlékeztet, akiket a hivalkodás helyett a célszerûség vezényelt. Ehhez az Árpád-kori atmoszférához alkalmazkodnak a túlzásokra egyébként hajlamos barokk díszítményei. Szerényen meghúzódva, s kiemelve a lényegest, a meghatározót.
Az egykori monostor romjait 1964-65-ben tárták fel, s gondoskodtak az alapfalak maradványainak konzerválásáról, így aztán az érdeklõdõ - némi fantáziával - teljes képet kaphat az épületrõl, a földszinti traktusról, a mai sekrestyéhez simuló káptalanteremrõl, ahol valaha a fel- olvasásokat és a közös meditációkat tartották az unalmat nem ismerõ, a, folytonos tevékenységben tartalmat találó papok.
A belsõ udvaron levõ kút vize ma is iható, akárcsak évszázadokkal ezelõtt és a monda szerint: fiatalít ...
Napvilágra került a monostor belsõ díszítésének néhány faragványtöredéke. Elõkerültek az egykari vízvezetékek - a kényelemre azért adtak az egyébként puritán szerzetesek - darabjai, tanúskodva a több mint 700 év elõtti építõmesterek igényességérõl, hozzáértésérõl.
Aki idejön, aki néhány órát eltölt a hajdani bélháromokúti apátság környékén, az nemcsak a múlt emlékeit csodálhatja meg, hanem gyönyörködhet a festõi völgyben, a Bélkõ fehér szikláit kiemelõ, nyáron mélyzöld, õsszel bronzvörös, lombrengetegben. És bent a községben a jelen várja, a levegõszennyezéssel már nem fenyegetõ új cementgyár, az óriásgépek zaja, s a heroikus munka jövõt alapozó ritmusa.
És nemcsak a meglévõ hatalmas cementgyárnak, de tíz környékbeli bükki község termelõszövetkezeti parasztságának is Bélapátfalva jelenti a központot néhány éve.
|